1. ZSOLTÁR. A KÉT ÚT
1. ZSOLTÁR. A KÉT ÚT
11Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. 2Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. 3Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét. 4Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről. 5A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében. 6Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz./1
Lábamat az igaz útra teszem,
kenyérért nyújtom feléd kezem.
Szerelmemet megvallom, Istenem.
Örökkévaló neved dicsérem.
|:Alleluját zengjetek,
s megtelik a szívetek
az Úr Lelkével!:| Á-á-á.
4. SÍK SÁNDOR: A két út
Boldog férfiú aki el nem csábul
gonosz emberek álságos beszédén,
El nem indul a bűnösöknek útján[1]
s le nem ül a hetvenkedők gyűlésén.
Hanem öröme az Úr törvényében,
éj-nap a törvényt forgatja fejében.
Olyan az, mint a fa,
melyet ültettek folyóvizek partján,
Mely meghozza gyümölcsét idejében,
amelyen el nem fonnyad a levél,
sikerül minden, mihez keze ér.
Nem így a gonoszok, nem így, de mint a polyva,
a szél tovasodorja.
Azért a bűnösök az ítéletkor meg nem állanak,
sem az igazak gyűlésében a gonoszak.
Mert az igaz útjára az Úr szeme vigyáz,
és a gonosznak útja pusztulás.
6. REFORMÁTUS ÉNEK:
Aki nem jár hitlenek tanácsán
1. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Aki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll a bűnösök útán,
A csúfolóknak nem ül ő székében,
De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gondja mind éjjel, nappal:
Ez ily ember nagy boldog bizonynyal.
2. versszak
Mert ő olyan, mint a jó termőfa,
Mely a víz mellett vagyon plántálva,
Ő idejében meghozza gyümölcsét,
És el nem szokta hullatni levelét;
Ekképpen amit ez ember végez,
Minden dolgában megyen jó véghez.
3. versszak
De nem ígyen vannak a gonoszak;
Hanem mint az apró por és polyvák,
Melyek a széltől széjjelragadtatnak:
Így az ítéletben meg nem állhatnak
A gonoszok és kik bűnben élnek,
Az igazak közt helyet nem lelnek.
4. versszak
Mert az Isten ismeri útukat,
Az igazaknak érti dolgukat;
Azért mindörökké ők megmaradnak;
De akik csak a gonoszságban járnak,
Azoknak nyilván mind elvész útuk:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése