25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN
25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN
251(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, 2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. 11Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! 12Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. 13Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. 14Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. 15Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. 16Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! 17Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! 18Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! 19Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! 20Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! 21Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. 22Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!25. Zsoltár Szívemet hozzád emelem
REFORMÁTUS ÉNEK
Szívemet hozzád emelem
25. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram;
És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam,
Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. versszak
Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem;
Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben;
Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. versszak
Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre,
Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre.
Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed.
Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. versszak
Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké,
A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire;
És a nyomorultakat Életükben igazgatja,
Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.
5. versszak
Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség
Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért.
És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. versszak
Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében,
Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.
Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. versszak
Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait,
És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.
Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül,
Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.
8. versszak
Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen,
És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben.
Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;
Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése